Hohohohoooo, sziasztok Gyerekek!

  Egy szép szombati délelõtt azon gondolkodtam kéne má' egyet meccsre menni, hát fel is kerekedtem, hogy a tavon keresztül megszemléljem egyik kedves helyemet...
  Hát én már egy órakor megérkeztem Sijófokra, és ahogy leszálltam a vonatról, gondoltam elfogyasztok egy söritalt. Hát sajna nem vót ottan csak Ászok meg Kanyizsaji, hát kezdtem az ászokkal...
Nagy meleg vót, ezért kettõt gyorsan elfogyasztottam aztán mondtam a mumminak aggyon most má inkább a megyagõzösösbõ' mert az ászoktol már nagyon fáj a picsám...
  Aztán kicsit süttettem a hasam kicsit a parton, hogy kellõ színnel tudjam fogadni az ER népes táborát..
  Hát kicsit kevesen lettünk, még jó, hogy új tagunk Kiss Gyula is megjelent azt hamar bejis illeszkedett, kellemes meglepetés vót még SAX-GY tiszteletteljes megjelenése is.
  Aztán az úgy vót, hogy most megnézzük a tavat azt meg is néztük, VauVau meg Ritmo csávó meg én is elindultunk bele a vízbe, szerencsére nekem még idõben eszembe jutott véletlenül, hogy bükki gyerek vajok, azt nem tudok úszni.., úgyhogy megittam a vízbe egy Borsodit azt ki is jöttem.
  Egyébkent borzasztó érzés vót a vízbe lenni, állandó rettegéssel töltött el az a gondolat, hogy egy kis víz kerül a számba, oszt akkor szétmegy a gyomrom vagy valami.
  No SAX-GY meg is kérdezte, hogy tavaly úsztak-e, mert ha nem akkor most a logika alapján nyerünk, ezt az ügyes gondolatot egy tartózkodással én is elfoganasítottam...
 Aztán az is történt még, hogy siettünk, mer mán nem sok vót a meccsi oszt meg csak meg kellett vóna inni egy sört. Hát ez meg is cselekedtük meg egykétszer, az egyik ivóba találkoztunk egy öreg fickóval, aki magát MLSZ ellenõrnek vallotta, hát én hittem is meg nem is, de még borsodinak is vallotta magát, oszt mondta, hogy nekünk szurkol, no mondom, jól van csávó, az életed megmarad.
  No bejutottunk a stadijonba (bazeg a Stoplit ott felejtettem, most jut eszembe...) oszt el is kezdtünk szurkolni rendesen, azt mondanom sem kell, hogy a bányászok igen csendbe vótak, pedig vót egy feliratuk, hogy sztrájk volt, foci lesz, a kérdõjelet nem láttam akkor a végén, pedig a sport szerint volt rajta az is a meccs után...
  Hát elég szarul kezdtünk, mer a 10. percben még csak 2-0 vót ide, ezért sokat mérgelõdtünk. Az elsõ gólt a lassan kihagyhatatlan Kunzo szerezte, a másodikat pedig Raican, sajnos a távoli kapuba estek a gólok, úgyhogy általában csak a háló rezgésére rejagálhattunk nagy nagy örömünneppel..
  Hát aztán voltak még lehet?ségeink az elsõ félidõben is, de kimaradtak. A másodikban a játék fõleg a mi térfelünkön zajlott és sajna így maradt ez a siófoki kiállítás után, pedig ekkor még egy fél óra hátravolt.
  mindegy mi azért nem voltunk nagyon elszontyolodva, végig jó hangulatban énekelgettünk mi már a kerítés mellett állva a kapu mögött, mert tetszett, hogy közel vannak az események, bár mondom a Frunza megindulásán kívül nem sok említésre méltó helyzetre emlékszem a 2. félidõbõl, bár egy-két percet nem láttunk az elejébõl ,mer elég soká jutottunk sörhöz a szünetben...
  Ja azt elfelejtettem leírni, hogy csatlakozott hozzánk a meccsnézésbe Váradi Zsolti is (az öreg Váradinak a fija), akit régóta ismerek és tán helye lenne az ER-ben, mer egyébkent is valahol Pest mellett lakik.
  Hazafelé a vonaton kissé egyedül maradtam a nótázásba, de így sem volt rossz, azért valaki csak csak beszállt néha. ekkora szépremenyû Sax Gyula már erõsen bolyongó állapotban tartózkodott a folyósón, biztos beleivott valakinek a sörébe...(tényleg ? hova ment haza?)
  Mi Gyulával Fehérváron leszálltunk márnemegészenpontosantudom hány vidi szurkolóval, akik szurkolni voltak Sijófokon, egyszer asszem nekünk is el kellene ruccani egy Vidi meccsre...
  Aztán boldogítottam meg ott szegény Gyulát, a buszpályán, meg
nyomatékosan felhívtam mindenkinek a figyelmét, hogy melyik csapatnak is szurkolunk, bar egy kicsit sajnáltam Gyulát akit idõközben valami
falubeliek felismertek, hogy jéjatanárbácsi...
  Aztán a veszprémi már nem érdekes, a lényeg az, hogy ott végre ittam meg egy joéjt Borsodit, meg szerkesztettem nektek egy levelet, kar hogy ott mán nem vót kivel ünnepelgetni még egy cseppett.

Ha ennyi így dijóhéjban..., ha már ilyen sokat nem voltatok, legalább ti is kapjatok egy kis élményt, bár csak töredékét lehet itt leírni, remélem a Németországban szerteszét lévõ tagok is értékelik a küzdelmem a klaviatúrával....
 No minden jót, ha túl hosszú, akkor szóljatok, azt kiosztok mindenkit, azt hallgatok...

misi