No, szevasztok, itt vagyok, van egy kis idom írni. Szoval, a fóti szopás.

Elvittem megint a Fejér megyei kisfaluban élõ haveromat a meccsre, hogy lássa már, hogy néz ki egy igazi focicsapat. Talán nem kellett volna.

Már az elején látszott, hogy itt valami nincs rendben, kurva kevesen voltunk diósgyõriek. Az ER jelent meg a szurkolói csoportok közül a legnagyobb létszámban; 3-an voltunk. A Trutyi telefonon értekezett velünk majdnem rendszeresen.

Sajnos, a helyi ultrák es hool-ok nagy számban képviseltették magukat, és nem átallottak közbe-közbekiabálni a meccsen. Hogy faluhelyen mik vannak?! Néhanyan még huhogtak is! Fúj!

Szóval, már a meccs elején látszott, hogy nehéz dolgunk lesz, a pálya enyhén szólva keskeny volt, a hazaiak erõszakosak (neha durvák), de nagyon lelkesek voltak. Valószínüleg, ez hiányzott a mi játékunkbol. :- Nagyon szoros emberfogást alkalmaztak, aminek nem találtuk meg az ellenszerét. Ami szerintem hiba volt: 2 csatárral játszottunk (az ellenfél az ISMsport szerint 3-mal), védõink ritkán mentek elõre (akkor is nehezen értek vissza), Kákó a megszokottnál beljebb játszott. A biró majdnem korrekt volt, a hazai pálya elõnyét érvényesítette, de nem miatta kaptunk ki. Mondjuk, sokszor megette a hazaiak üvöltéseit, az ellenünk elkövetett (néha alattomos) szabálytalanságokat nem igazán torolta meg. Komi kiallítása hiba volt, róla viszont már az elsõ félidõben kiállíthatott volna legalább két játékost. (Mondjuk, pályán hagyni legalább akkora hiba volt, hiszen szidtak, faragtak, es így Õ sem játszhatott igazán meggyõzõen...)

A gólt egy szabadrugákombinációból szerezte az ellen, ahol egy kicsit (?) hanyagul álltunk fel.

Szóval, kiestünk, amit nagyon sajnálok. Ha azonban azt nézem, hogy ez a pofon esetleg idejében jött, és felébreszt egyeseket Diósgyõrött, akkor lehet, hogy nem nagy baj. Hiszen most nem úgy megy a szekér, mint egy eve, és lehet, hogy így jobban tudunk majd a bajnokság (megnyerésére) koncentrálni. :-)))

Hogy mi lesz? Barna kint volt a meccsen, szerintem érik valami. Nehezen hiszem el, hogy ez a csapat ennyire képes, bár azt is látni kell, hogy ez a lehetõ legkellemetlenebb ellenfél volt. Biztos vagyok benne, ha egy busznyi diósgyõri eljött volna, és buzdítja a mieinket, más az eredmény...

    No, ennyi.

            Gyula