Hát most, hogy ilyen qrvára elszaporodtak a beszámolók Szeged ügyben, én is csatlakoznék...

Elgyütt eccercsak a szép nap, mikoris a Tisza-partyárul ideficcentek a népek, hogy mostan aztán jól megveretik magukat a Diósgyõr veretes legényei által.
No, gondoltuk - mi néhányan - erre má kimegyünk mi is, osztan megskubizzuk, mi a nagy újság! Elvégre éppenitt vót az ideje, hogy kimennyünk végre egy meccsre is, ha már annyit beszélünk róla. Elõtte mindenki megkérdezte ismeretségében, ki is vót má Diósgyõr meccsen, merre is van, meg mit is kell ottan csinálni. De ugye ilyen ismeretsége nem vót Senkinek, hát aztat gondótuk, legyen ahogy legyen, mennyünk a pálya irányába, oszt ahol nagy lesz a tömeg, ottan leszállunk a buszról, ott a meccs. Na ez hiba vót, mer tömeg egy darab se, de mi még akkor nem tuttuk, hogy ez mit jelent, aszittük, má bent van mindenki. No, de megkérdeztünk egy õsz öreg apókát, hova is kell menni. Na monta, õ éppen arra megy, majd szól. Hát idõvel meg is érkeztünk az Backter nevû egységbe. Gondótuk, elüttyük az idõt vmivel, ha már újpestitírpákfagyisták
nem vótak ott. (Mer eredetibe õket kerestük, mer aszonta nekünk egy másik bácsi, hogy ezeknek a népszerûsége Miskolcon akkora, mint ObiVikinek.)
No, le is telepedtünk a csalitosba, de mer nagyon hideg vót, be kellett melegítenünk egy csöppet. Errõl gondoskodott is magának mindenki. Mongyuk a HauptHuligánsz D-DAY-nek má nem nagyon vót szüksége rá, mer valami debreceni ötórai tejáról érkezett, de azért õ is megtett mindent, ami tõle tellett. Jó nagy bagázs jött össze idõvel, meg elõkerült SID is, kezibe
egy olyan herkenytyûvel, ami csak pislákol, oszt má a monyitorra is kerül az ember fizimiskája. Na, kellett ez TRUTYINAK, rögtön magához kapta, SID arca meg már lilába jáccott az ijedelemtõl, de azért türtõztette magát. Hijába no, ez a TRUTYI még nem egy Bulldogsz...
Meg beszélgetés is vótm. EN228 szegény próbálkozott, vagy hatvankéccer szóba is hozta ezt a társadalmi szervezet ügyet, de HH. D-DAY rendre beqssoltatott mindenkit. (Ki is lett neki takarva az arcza a csoportképrõl. Hangember a lelkem, meg hát jupi...) Szóval folyt ott a sör. De persze nem mindenki, vagyis Senki nincsene hozzájaszokva. Legelõszöris GOGSI nem volt hozzászokva. No, de miután bemutatott egy látványos terrarista progyüksönt, jó lett õ is.
No, aztán a destruktívak erõszakolták nagyon ezt a meccs nézést, monták indújjunk má, mer lemaradunk. A leghangosabb ez a statisztikus TRUTYI vót, de montam neki, mennyé bémeg, mi má láttunk eccer a tévében olyat, hogy áll mindenki a nagy füvön, oszt ketten kezdenek ott passzolgatni. Nem egy nagy élmény, de ha neked ez kell, mennyé. El is indult, de aztán röviddel
utána követtük mi is, mer azér mégiscsaknem azé vótunk ott, hogy két cseresznye egy bárt jáccoggyunk, mer azt lehet máskor is.
No, az nagy meccs. Hát nagynak nagy vót, de legnagyobb az unalom. Nem is érdemes rá szót veszejtgetni, ha csak azt nem, hogy én nemtom mitmongyákannyian, hogy legnagyobb nézõszám. Hát itten vótunk vagy háromezren. Oszt akkor mennyien vannak máshol? Na bumm, meg vót ez is. De gondótuk, ne legyen má ilyen szar napunk mennyünk el még egy egységbe, tegyük tiszteletünket. Hát el is mentünk, de útközben összefutottunk SAX-al + HH. D-DAY-el. Hát azok meg annyira a szívükre vették az izgalmakat, hogy tisztára úgy néztek ki, mint akik részegek. De persze azok nem lehettek, mer õk nem
isznak. Vagyis hogy õk sem. Meg Senkisenem. És akkor még azt nem is mondtam, hogy a SAX-t annyira felizgatta ez a meccs dolog, hogy a szünetben már el is ment EN228-al. Na, mikor én ezt meghallottam, furcsálkodtam egy kicsit, mer addig úgy tudtam, hogy csak a MISI olyan, dehát Istenem! Tisztelni kell a másságot! (Mongyuk egyébként a meccset is csak ezé
bírtam elviselni.) De aztán kiderült, hogy nem úgy mentek el, hanem valami harapnivalóért mentek. No, osztan ráfáztak, mer szõlõ már nem volt sehol. Csak bor. Hát mi egyebet tehettek volna, kértek azt. De annyira, hogy a zászlónkat meg ott hagyták a pályán.  Na, ez vót még egy sztori, ahogy TRUTYIval betámadtuk a Harcosok legfélelmetesebbjeit. Mer mi meg - mikor
felébresztettek, hogy vége a meccsenek, lehet hazamenni -. körbesasoltunk, mi a nagy helyzet. Hát láttyuk, hogy az egyik zászlónk ott fityeg, a szektor meg üres. A következõ pillanatban meg egy ultra veti rá magát, hogy az nem kell Senkinek. Na, több se kellett nekünk, levetettük magunkat a tribünrõl, skeráztunk be a pályára, simán levertük volna a pálya mellet álló zsoldosszekurityisokat, csak az volt a szerencséjük, hogy nem voltak sokan. Az az egy meg amelyik ott vót, az meg beengedett minket. No, elég az hozzá, áttéptünk a pályán - esküszöm a délután legnagyobb sprintjét vágtuk le a gyepen - osztan megdiskuráltuk, aggyák má vissza. Vissza is adták. Hát ki mert volna az E.R.-rel ujjat húzni?
Szal ott vagyunk a SAX-t + HH. D-DAY-t támogatva. El is indultunk felkeresni az elosztót. Na de mi történt útközben? Egy bitumenes kosár-pálya mellett vezetett el az ututnk. Ez kábé akkor volt, amikor a SAX harmadszor kérdezte meg egy védtelen
fijatalasszonytól, hogy mennyit eszik a kutyája. Szal láttyuk ám, hogy nagy a kihalás a pályán, csak 6, olyan tizenhárom éves forma gyerek pattogtat ott. Má mentünk volna tovább, mikor eszembe villant, hát mé nem tesszük hasznossá magunkat? A gondolatot tett követte, és mentünk is oda, hogy akkor most ki vannak híva. Vót nagy ijedelem, de ráálltak a dologra.
Elnézve a rendkívül megviselten tántorgó SAX-t, nagyon más választásuk nem volt. Na most akkor elmondanám, hogy az E.R DrinkTím a következõ összeállításban lépett pályára: MISI-szerencsés, WEJNÕ-lelkes, EL TRUTYMO-zsonglõr, GOGSI-újonc, HH. D-DAY-zavaró tényezõ, SAX GY.-lepattanókirály, LASZTMINIT-Jordan. No, elég az hozzá - többszöri óvás, és Trutyi vérzõ sebei ellenére (tanyált) - 15-11-re kiszívtunk, de még a FIBA döntése hátra van. Mi meg mentünk aztán az egységbe tovább, leginkább meg azért, mert KOWALSKY megjelent, hogy mijapicsát csinálunk már. (Õ elõre ment eredetileg, biztosítani.) No, mikor megtudta, hogy mit tettünk (ez ráadásul a zászlómajdnemelhagyás után vót) hát le lettünk baszva. Kutyagoltunk lehajtott feyyel eztán, teljesen magunkba roskadva. No, ekkor történt valami, ami az érintettek életének hátralévõ szakaszát alapvetõen megváltoztatta. Történt ugyanis, hogy már csak 100 méter választott el bennünket az objektumból, amikor felfigyeltünk két, olyan hétéves forma kisgyerekre. Mi is feltûnõek lehettünk, mert õk is észre vettek minket. Néhány pillanatnyi habozás után, a bátrabb szólásra emelkedett a porolóról: "Ki jáccott?" Na most ugye, normál körülmények között ebben a felállásban ez egy teljesen tolerálható érdeklõdés lett volna. De nem voltak normálisak a körülmények! És itt jött az, amit a jelen lévõlk asszem örökre emlékezetükbe vésnek. Misi felpillantott, és így szólt: "Majd megtudod, ha elönt a vér!"
A többi néma csönd...
Futottak szegények, talán még most sem álltak meg! Én azért sajnáltam egy kicsit õket. Mindenesetre tény, Misiben emberükre találtak a kis vadorzók. Még elképzelni is rossz, hogy mi történt volna, ha az idõközben eltávozott HH. D-DAY is ott van. Asszem, ott aztán még tényleg a vér is folyt volna.
Az est hátralévõ része aztán már nyugalomban, békés kávézgatás mellett telt. Leszámítva, hogy alakult vagy 5 új szekció, WEJNÕ befizetett 200 Fronyesz tagdíjat, MISI halálra fagyott, ismét eltünt egy Borsodi zászló, és megtudtuk, KOWALSKY, ha úgy adódna, lesz...pna bárkit egy szappanért, mire MISI megjegyezte: "KOWALSKY a haverom..."
Aztán mindenki hazament, és talán MISI se lõtte le a céllövöldést azért az oly rég áhított 3 pálcás kacsintós mûbõr pénztárcáért, amit oly régen szeretne már a magáénak tudni. (Ezek szerint akárcsak KOWALSKY-t...)

Ennyi, csapó!