Na, akkor gyüjjön a beszámoló!

Szóval ugye az úgy történt, hogy elkezdtünk készülõdni a meccsre. Mondom mán nem veszem fel a bordó bomberdzsekimet, mert az kilógna a kék-fehérek között, lévén ugye a Fan-szektorba szólt a jegyünk. Így hát elõkerestem a régi MTK-mezemet és felvettem:-))) (Ez jó szar poén volt, mi?) Na, felöltöztem annak rengye és móggya szerint, oszt huss, irány a pulayudvar. Útközben még vettünk sörikét, mert az nem hiányozhat. A német precizitásnak megfelelõen a vonatunk fel óra késéssel jött be, én addig kezelésbe vettem az egyik dobozt, már csak azért is, hogy ne legyen üres a kezem. Ez bizony hamar kiürült, így gyorsan követte a másik. Mivel elõtte nem kajáltam, sõt, úgymond éhes voltam, elég hamar a feyembe szállott, mire a vonat megjött a tanyára. A peronon állva megállapítottam, ezzel a vonattal csak mi mentünk a meccsre. Mikor a kaller jött, elég feszült voltam már (odaérünk-e idõben vagy sem?), csak az volt a szerencséje, hogy elõre köszönt és elnézest kért a késésért, különben lett volna itten HÚ-LI-GÁNSZ!
Berlinben gyorsan átszálltunk az S-Bahnra zöldruhások kíséretében (1-2 Polizei...), kivalásztottunk egy olyan kocsit, ahol a kékek tömörültek. A bejáratnál kivételesen nem motoztak meg, nem öntötték ki a hátizsákomat, na, ekkor éreztem, ez itten mán Európa! (Végülis ha belegondolsz, ha bedobsz egy füstbombát, a klubodat büntetik, tehát miért is tennéd?)
Bent a stadionban jó látvány fogadott bennünket fél órával a meccs elõtt. Volt egy kis mûsor is Gyûlölet, de nem nálunk címû mottóval, a Hertha kabalamacija táncolt egy igen csinos (most éppen nincs itt Andi) török hastáncoslánnyal, aki elég lengén is volt öltözve (mongyuk majdnem erotic show:-))), meg mezítláb a 7 C-os zuhogó esõben...
Aztán a helyi mûsorközlö törökül is elmondta a csapatösszeállítást, meggyõzõdhettünk róla, hogy van itt azért idegengyûlölet. 71 ezer nézõ volt, kb 30 ezer török lehetett, mindenfele voltak elszórtan piros-sárga és félholdas zászlók, csak az ultra-szektorban nem. Én azért vettem a bátorságot, és lefényképeztettem magam a DIÓSGYÕR sálban, egész jól is sikerült, jövõ héten beszkennelem, aztán lehet feltenni a nevem mellé az ER-oldalon. Miután megtörtént a fotó, egy totál alkoholista börtönviseltnek tûnõ társaság jött oda hozzám, elõször kérdeztek, és csak aztán ütöttek volna, de szerencsére megegyeztem velük, hogy nem török vagyok...
A meccs kezdetén az ultrák kék-fehérbe öltöztették a szektort, errõl is van kép. A radikálisabbak elõre gondoskodtak többezer ALDI markajú reklámszatyorról (itt kék-fehér az Aldi is), így tüntetve a törökök ellen. Néhány rigmus:

Galata, Galata, Galatasaray,
Fenerbahce Istambul wir hassen die Türkei!

Ihr seid Türken, asoziale Türken,
schlaft ihr unter Brücken, und auf der Bahnhof-Mission!

Szóval volt itt vendégszeretet. A másodikhoz magyarázat: minden pályaudvaron van pu-i misszió, ahol vallásos szociális munkások ápolják a rászorulókat. Télen az egész televan mindenféle jó emberekkel, mint nálunk a hajléktalanszálló.

Az elsõ felidõ elég gyengus volt, a herthánerek szurkolgattak, de mi kétezren leszurkoltuk volna õket. A büntetõrõl is csináltam képet, éppen amikor Rekdal elrúgja a labdát, és a kapuba tart, akkor azt hittem, ezzel tovább is jutottak, de aztán ugye jött a 2. félidõ. A törökök nagyon nyomtak, szuperul játszottak, valóban megérdemelték a 4-1-et. A Herthának volt 3 helyzete, a törökök pedig jól kontráztak. A 4. gól eléggé alázós volt, 8 méterrõl átemelték Kiraly (kirali) felett, szép gól volt. A meccs végefelé a tömeg elindult haza, csak az ultrák és a törökök maradtak. A játekosok megköszönték a biztatást, a törökök kiabálták hogy Auf Wiedersehen! Aztán az egyik elválasztó palánknál (plexipalánk válaszja el a szektorokat egymástól) összeszólalkoztak a németek és a törökök. A csirkelábú 20 kilós huligánszok megindultak, jöttek a rohamrendõrök, az egyik az ujjával mutatta, hogy másszanak vissza, azok meg behúzott farokkal visszakúsztak. Azért ez elgondolkodtató tény, és mostmár értem, miért is volt annakidején a Fagyi negatív szenzáció Európában. Délen biztosan más a helyzet, de itt simán mentek haza együtt a pirosak a kékekkel.
Hazafele aztán valahogy mégiscsak elkísért minket is egy csoport huligánsz, eléggé hangosak voltak és Hitler-féle jelszavakat kiabáltak. Aztán jött három rendõr, rájuknézett, azok meg beszartak. Bár én sem vagyok egy nagy darab, de ezeket simán levertem volna én is. Ez is mutatja, hogy az igazi hoolok nem járnak meccsre.
Azért megnyugtató volt látni és hallani, hogy a millonariosz Bayern is kikapott, nem is akármilyen meccsen...