Nos azzal kezdõdött mint mindegyik hétköznapom, ugyanis hajnali fél hatkor csörgött a vekker, mosott szarként vánszorogtam ki a fürdõszobába. Félálomba gyujtás rá a nap elsõ cigijére majd ... ezt inkább kihagyom, nem biztos, hogy mindenkit érdekelnek a részletek. Azért abban különbözött a többi naptól, hogy valami hajtott, ûzött tovább. Sokáig nem kellett gondolkodnom, hogy mi is az, mert ma D-I-Ó-S-G-Y-Õ-R meccs van, meg minden ami azzal jár. Asztán kábé 1 hétkor már a buszon ültem és száguldottam a ZTE végzete felé. Vonaton a helyemet kis keresgélés után megleltem, majd megérdemelten
majszolgattam a Sós kiflimet és a hozzá az elmaradhatatlan kefírtet. Gondoltam is magamban, sajnos nem tom kivel megosztani szerény reggelimet, mert nem sok visszajelzést kaptam elõzõ nap. Asztán épp befejeztem, mikor betoppant Soma. Nagyon megörültünk és mire felocsúdtunk a váratlan találkozás okozta felhõtlen örömködésbõl, már a büfékocsiban találtuk magunkat és le is csúszott a nap elsõ Borsodija (és még csak 7:15 volt!). Nem maradhatott így sokáig mert az elsõ társra vágyott, nem kívánt egyedül szomorkodni feneketlen bendõnkben. Borsodi vance mór...
Hogy hogynem szóba került Soma élete párja is, aki az esküvõjükre  6 piros-fehér labda 8 tortát és DFC indulót szervezett. Az elõadó persze a pacsirta hangú D-Day volt, aki még arra is hajlandó volt, hogy nem ment el a Siófok meccsre. Az ilyen barátság egy életre szól (a történelmi hûség kedvéért, Siófok  ) DFC 0:2). Végsõ kunokulúzió, hogy az egyetlen DFC toleráns feleséggel Soma rendelkezik a világon. Rájöttem, hogy nemis érdemes megnõsülnöm. Asztán kitárgyaltunk a CSAPAT-tól kezdve az E.R. alapító doksijáig mindent, még a miskolci régió fellendítése is sorra került, asztán már a villamoson ültünk. A Centrumnál érzékenybúcsút mondtunk, mert a hagyományokhoz híven nem maradhatott el a szokásos  6 bemegyekavárosbaésarcolokvégigmertpestiköcsögvagyok 8, azért még integettem a távolodó Somának aki szintén.
A városban elsõ dolgom volt, betérni a Mini Olimpiába, hol a Korzó Boys tagjai az elõzõ esti találkozásukat elevenítették fel. Egy keveset idéznék:
- Cssak aztat tudnám, hogy került a kezembe a hamburger!  ) így a csorbafogú
- Hát te vetted, miután beestél a züzletben a polcok közé és a többi vevõ kiszaladt rémületében!  ) Tóth Gabi
- Én? - csorbafogú
- Te!  ) T.G.
- És megettem?  ) csorbafogú
- Meg és nem attál belõle, te kretén!  ) szólt közbe a törpe.
Itt elvesztettem a fonalat és gyorsan vettem egy Piroslapot, amit elolvasni nem szoktam, de mindig megveszem, mert milyen jó is lesz megmutogatni az unokáimnak.
Miután vettem egy múltheti sport+t húztam haza illetve csak a klubbig, mert a Zelnök parancsba atta, hogy vegyek állóbérletet neki (mert meggondolta magát és tavasztól már Harcosnak áll és ott kíván lenni köztük:) Igen ám, de ha már ott vagyok, akkor miért ne nézném meg a tarcsi csapat meccsét.Jelentem a salakoson volt a meccs, befurakodtam magam a tarcali zöldséges
meg a halkszavú, egész meccset végigugráló köpcös tesója közé és szépen lemaradtam az elsõ és egyetlen gólról. Macsó rúgta, aki nagyon ügyesen mozgott. Még szittam egy kicsit a 15-ös kéket, majd megérdemelten hazamentem.12:15-re már az egység elõtt voltam, ahol összefutottam, Saxxal+D-Day-yel+Zolee-val+magammal. Megörültünk egymásnak és Borsodi glugy-glugy. Zolee elkészült a címerrel viszont otthonhagyta, majd Borsodi. Befutott Soma is és még egy Borsodi.Mikor halottuk, hogy a mérkõzés házigazdája Vereslaci, elindultunk. A tribünön már fent ült Vater-om meg a kiabólós Tamás és apja is. Aki beszólt egy párszor, hogy üljálmárle, majd szidott egy modilost, hogy minek mutogatja, hiszen a kutyát nem érdekli, mikor hol van. Aztán valaki megdícsért egy átadást mondvaán: milyen szép labda volt. Mire a kiabálós Tamás: Persze 5-ös és bõr, Te köcsög...
Rögtön egy ZTE helyzet, vagy nem is? Mindegy! Kábé a harmincharmadik percben egy elõrevágott labdát a fülbevalós Sebõk, nem a gatyaletologatós lefordult Hompoth Balázsról és benyomta. Aztán már nagyon beindultak a fiúk, kúsztak másztak küzdöttek. Láccott, hogy hiányzik a Kunzó Feri, mert nem volt Senki aki szedte volna a labdákat.  ) szünet  )
Fordulás után megindult a diósgyõri gõzhenger és tarolt. Hibázott a ZeTE, Frunza nagyszerûen húzott el a nyugdíjas szektor elõtt majd benyomta középre, hüje védõ csúsztatta Filipovicsnak, aki az elsõ és kipattant lövését másodszorra benyomta egy lépésrõl. Örömködés. Taps, Hurrá, Szép volt! 3X. Annyira lelkesen jáccott a csapat, hogy teljesen magaával ragadta a közönséget, komcsi (ez a komolyan rövidítése és asszem csak én használom a Földön). Tisztára belelkesült még az átfagyott tribün is és hangosan biztatta a csapatot a gyõzelem elérésére. És tényleg! Frunza szétzilálta a teljes védelmet, kapta a labdát, nemistom kitõl, majd a kábé 25 méterre az alapvonaltól azzal mérõlegesen a jobb oldalról elindult középre. A szélen két gyerek mellett vitte el a labdát. Középen még akadt két védõ, de olyan szuper ütemérzékkel vitte el mellettük a labdát, hogy utoljára ilyet Kulcsártól (persze nem a fradiban!:) láttam. Megállt egy pillanatra, vele szemben a védõ is, igen ám de a védõ már nem fogta fel, hogy Frunza megint elindult azaz fogta de nem fel, hanem a talajt. És micsinál Frunza nem a két védõ között kapura lõ, hanem ugyanezt megcsinálja a másik védõvel is... Tök király volt, hogy csak Frunza áll mellette fekszik két védõ, Õ meg haláli nyugalommal kapásból a kapu bal oldalába vágta kábé 16-ról. Ekkor már Disztli Lackó meg a nyalója (Leskó) is magukhoz nyúltak a gyönyörtõl. Tombolt(!) az egész mindenki. Volt még egy hatalmas (kisebb meg vagy 5-6) helyzet, amikor az egész Zete kitámadikolt, még az a benga állat, nagy mamlasz, amerre állok arra rúgom Strasszer is. Minden játékos és pályamunkás a DFC kapujától számított 20 méteres sávban volt. Persze a védelmünk nagyszerûen állta a kábé 30 (!) másodperces rohamot. Nagyszerû labdaszerzés, írnám, hogy Kunzó, de õ nem játszott és indult a mi kapunktól kb 30 méterrõl a csokicsatár Komi, mellette Barva kicsit lesen. Csak ketten indultak el, az egész Zete rémülten figyelte, Komi vezeti a labdát. Komi felnézett és ahelyett, hogy a les miatt mostmár lemaradó Barvához passzolt volna, kapura emelt (Vlaszák kint ált) úgy négy méterrel a kapu mellé. Megjegyzem a ZTE térfelén három játékos volt ekkor: Vlaszák, Komi és Barva. Hát nem gondoltam volna, ekkora helyzetet mostanában csak a fradi szokott kihagyni...
A meccs elõtt Veres Laci bemondta, hogy Kominak ez az utolsó hazai meccse. Temesvári nem volt elégedett vele, meghogy nem bizonyított (hozzátennem, hogy megnéztem kétszer volt kezdõ és kétszer játszott csereként, vagyis nem is volt lehetõsége bizonyítani!)
Az NS azért adott neki csak 5-ös osztályzatott szerintem, mert amúgy az egész meccsen jól játszott szinte nem volt elrontott passza, mégis kihagyta a fenti helyzetet. A meccs végén mégjobban felizott a hangulat. A bíró (Hajdó) össze vissza fújta a sípját. Frunzát azért állította ki, mert amikor a DFC jött volna oldaldobással, kissé elõrébbrõl akarta elvégezni, mikor rájött, hogy kicsit tényleg elõrébb áll, akkor visszadobta a labdát a hátrébb álló nemtomkihez, aki nem kapta el, mer kissé magasan dobta Frunza. A bíró ezt szándékosnak ítélta és kiosztotta a második sárgát is. A végén volt még egy kis verekedés, mert a nyugdíjas szektor elõtt a szögletzászlónál Filipovics végzett el egy szabadrúgást, amit õ harcolt ki.  Ahogy hozzáért a labdához Vladan feldobta magát, mivel körülötte három vagy négy kék védõ volt a bíró megette. Megint szabadrúgás, megint feldobta magát. Ezt kábé egész ügyesen megcsinálta vagy háromszor. Persze Senki senem ért hozzá!, erre berágva a védõk elkezdték lögdösni. Még a lecserélt Kákó is odarohant nagykabátba és ütött. Végül Miki bá , battyogott oda és nyugalomra intett mindenkit. Ekkora már lefújta Hajdó a meccset.
Egyszóval: megérdemelt gyõzelem volt. Mint csapat jobb volt a Zte, de amilyen harcosan, kúszott mászott és küzdött a DFC, az elõtt le a kalapomat.
A meccs után ollézás és pacsi körbe a stadionban, Miki bá , arca sugárzott, még nem láttam ilyen boldognak az Öreget. Két pályamunkás vagy valami hivatalnok két 3 literes pezsgõt durrantott rá a visszatérõ játékosok nyakába, mivel tökre elszórtan jöttek, ezért mindegyik visszatérõ kapott és kornyolt a pezsgõbõl a tribün hatalmas ollézása közepette. Miki bá ,-nak a nyakába vagy két litert töltöttek. A mérkõzés legjobbja szerintem tényleg Nagy Zoli volt, hatalmas bravúrral, már eldõlve és egyik kézzel visszanyúlva kanalazta ki a Sebõk által 16-os (!) vonaláról elvégzett szabadrúgást amely a szinte az ötösre
beállított és a lövés pillanatában szétnyíló sorfal között gyütt.
Meccs után Backter, Borsodi, D-Day meggyõzése a 16:40-es vonatról. Majd Zolee kézzel vázolta az E.R. címeret. D-Day hazakísért D-Day, evett egy kis bablevest, mert édesanyámnak megesett a szíve rajta, olyan vékonyka szegény. Aztán nem kellett bíztatni evett még egy tányérral. Szerintem éhezik a D-Day mert egybõl jobban nézett ki, amikor Vater-om felajánlotta neki a saját magának beszerzett Borsodi egyikét. D-Daynak még jobban sugárzott az arca mint fentebb Miki bá-nknak. Aztán autókázás le a Tiszaira, jegyvétel, Borsodi vétel, felszállás, áthatolás a büfékocsin, de nem megállás. Majd letelepedés az egyik üres fülkében. A kalaúz néni váltig át akart ültetni minket a helyünkre, de végülis meggyõztük arról, hogy elcseréltük a helyünket meg azt a kilenc  ) kizárólag az útra vett  ) Borsodit nem tudjuk elcipelni csak belsõleg. A szomszédban a szolgálati fülkében a korábban oly kemény és határozott kalaúznéni békésen, õsz nagyanyóként hímezett. Olyan megható volt, hogy márcsak egy kis hóesés, duruzsoló kandalló meg a Csendes éj... hiányzott.
Megérkeztünk pastre oszt szétszéledés. Soma erre, D-Day arra én meg amarra...
Hár Skacok soha rosszabb napot:
Nyert a DFC, a DKSK. a DFC tarcsi és a MUFC is.

üdvözlettel:
El Trutymo