Az egész azzal kezdődött, hogy monta a Dajdaj, itten lenne mán az idelye, hogy az E.R. Bájernosai - mámint ő + én - kimennyünk egy fasza Bájern meccsre, mer ő má vótugye, de rájam is rájam férne a szellemi fejlődés, ha meg mán nem tanulok, legalább tapasztajjak. Montam neki, van igazság abban amit monc, mennyünk, én nembánom.

Na, bejisindult a dolog szervezésileg. Dajdaj rögtön monta Saxnak, hogy az kiérdemelte, hogy el legyen vive küfődijába, meg aztán Trutyi is beszerveződött valamiképp.

Itten kábé le is állt a szervezés, azaz nem is vót semmi szervezés, merhogy rájaértünk, hisz még nemvót csak november. Dejsztán monta valamék, hogy kapkoggyuk magunkat össze, oszt válasszuk ki, hogy mit is akarunk, me ez így nem buli. Na, Dajdaj, meg Trutyi kinézték, hogy a Rejál Margit márczius nyócadikán megy meccselni Münytyhenbe. Na, erre rá is bólintott a népség, azaz hogy én, mert Saksz má akkor se törte magát össze, hogy klavijatúrát ragaggyon.

Hát oszt erről akkor értesítve lett Masiniszta. (Na róla tunni kell, hogy kábé kifejezetten nem csípojja a Bájern. Hát Istenem. Nem lehet mindenki tökéletes. Monta is feszt, hogy így milyen szar egy csapatunk van, úgy milyen egy szar csapatunk van. Meg jöttek Indilyánnyal, hogy überállesz Unterkaking, + ijenek. Hát mi Dajdajjal nem szótunk ezekre egy szót sem, mer tuttuk, egyrészt ezek a hontalanok csak írigykednek, amúgy meg nem is kérdezték a véleményünket. Trutyi hivatalból nem szólalt meg ugye, mert hát ő meg születési hibás. Mufcos a lelkem. De azé gondótuk, csak elvisszük.)

Naszal ahogy közeledett az évvége, kellett vón jegyet szerezni. Szótunk mi annak a masinisztának, de az kamuzott hetekig, hogy így valami kalóz weblap, meg úgy valami rémhírek, oszt ne higgyük, hogy jó lesz az nekünk, ha így próbálkozunk. Na, mi azé csak kitartottunk, oszt a végén lett jegy. Gyött haza masiniszta, oszt mijelőtt Sopron delérium rózsás kertyébe vetette vóna magát egészen, még átnyútotta Dajdajnak a jegyeket.

Gondótuk, ennek tényleg nem tréfa egy csepp része sem. Bejindult a gépezet. Dajdaj két hónap alatt kinyomozta mijaz a Zorient ekszpressz, Trutyinak meg sikerűt banki alkalmazotthoz méltóan két hét alatt pízet váltanija. Mi Saxal kivártunk, hogy ha a két másik megbicsaklik, akkó a helyükre ugrunk, de addig is teret engettünk a két fijatal krejativitásának.

No, egyszer csak elérkezett március hetedike. Ezen a napon az esti pójezggyel nekünk bíza útra kellett kelnünk, merugye ez van ottan a meccs reggelén, de meg kell még ottan egy kis kúltúra is, ha mán a zember kijutt oda, ahova csak kevesen, jóformán Senki. Meg kell ragadni a lehetőséget! Mennyen el vagy két kúltúrális egységbe, vegyen ezt, azt, szuvenyírt, oszt tuggya mán, hogy mivel is kell tisztában lennie!

Szal. Ki lett adva, hogy élethabosoldala ide kell, me nehogy mán a meccsen legyen kakukk, oszt az ember úgy járjon, mint az ecceri Trutyi Vácott, hogy más példa nem juteszembe! No eszerint is jártunk el, mindenki hozta, amivel útnak engették. Vót ott minden, de mégsem, me úgy ítélte meg a helyszínen a brigád, hogy kéne még 1-2, vagy 8-10 sör, hogy azé mégismán tuggyunk mitő aludni, ha ráz a vonat. Hát Dajdaj nem vót annyira feldobva ettől a szittttyózástól, monta is, ő alunni akar 1ből. Saxot nem kellett győzködni 1 percig se, így aztán csak elindútak.

Mi meg addig Trutyival, ha mán úgy egyedül marattunk, gondótuk megnézzük, nem pimpósodott-e mánmeg amit addig betáraztunk. Na, hogy Trutyi bizonyíccsa, hogy nincsen annak semmi baja, mekkönnyebbülésében egy méreteset böffentett. Azt még tunni kell, hogy idővel azé má lassan szálingóztak fel olyan utasforma népek. (Ugyan egyiket se láttam később a meccsen, nemtom mit kóriczáltak akkor ott.) A lényeg az, hogy ott vótak, hejezkettek, oszt Trutyi eme produkcziójára az egyik asszonyság csak elkiáltotta magát valamék kupéból: MÁLCÁÁÁJT!

Hát ez meglepett bennünket, de leginkábbis Trutyit, úgyhogy a teszt hátralévő része csendesebben zajlott.

Közben meggyött ez a két huligán, oszt montuk is nekik, (sz)ájjatok fel!, (sz)ájjatok fel!, nehogy lemaraggyatok! Meg persze minden jegy Dajdaj fremdenfűrernél vót. Meg a sörök is.

Asztán meg elindútunk. Montam én ekkor Dajdaj Haupthuligánsznak, hogy akkor most kezgyük a beszélgetést. Hát erre néz nagy érdeklődve, hogy mijen beszégetés? Mondom neki: faszikám! Két hete nem lehet veled mirő beszélgetni, mer bármikor felhílak, oszt bármit kérdezek, a válaszod az: ezt majd megbeszéjjük kedd este a vonaton. Hát, mondom, kedd is van, este is, meg vonat is, oszt akkó beszélgessünk. Na erre derült ott vagy kettőt, oszt aszonta inkább alszik egyet. Na persze ebből nem lett semmi, me feszt ment a zegyeztetés a másnapiakat illetően, szíttuk a czigit, ezek meg ittak. Így ment ez a határig. Na, ottan felszállnak sorban a csókák.

Ersztemál gyött a magyarszki határőr, oszt mongya jójestét kínálok, ezmegaz!

Na ezzel végeztünk hamarjában, montuk jöhet a következő!

Cvájtemál gyött a sógorék határőre, paszportbite!

Ennek is odaattuk a papírokat, de mán keztük unni egy kicsit, hogy most ezek mijafaszt akarnak itt. (A Kowalsky is megmonta, ő mikó legutóbb ment ki Svejcbe, nem vót semmi zaklatás.)

Drittemál gyött a zosztrák collkontrollbite!

Hát esztet mán Trutyi sem bírta idegekkel, oszt amikor kérdezett valamit, ő németbe nyomta neki vissza a szpíket. Erre aszonygya a collkontrollbite: Sprekkenzídajcs? Mire Trutyi: NÁÁÁÁÁÁÁ-TÜRLIS!!! Nabazmeg, ennyi kellett! Szóni kellett vóna előre, hogy ha nyugton maradunk, hamarabb végzünk. De nem, ennek itten szerepelnie kell, hogy basztassanak minket. A csóka nézett is nagyot, hogy akkor most hüjék ezek, hogy ilyeneket válaszolnak-e, vagy csak fogyatékosok? Erre fogta magát, oszt rájamutatott Trutyi pakkjára, hogy aszt most ezerrel meg collkontrollozza. Hát collkontrolloz öcsém, ha boldoggá tesz, de asztán húzzad kifelé a beled, me nekünk van nélküled is elég bayunk. Hát erre Sax, mint aki tényleg először megy Nyugatra, kapja le önszántából a család cuccait a poggyásztartóról, és széles mosollyal nyújtja a mókus felé. Az meg csak néz nagyot, hogy ezek tényleg hibbantak. Lehetett má vagy 20 éve vámos, dehogy utas még nem nagyon ajánlkozott nála vizsgálatra, az tutti. (Ezt később a báttya el is magyarázta neki, úgyhogy többet ilyen nem fordult elő. Mongyuk vámossal se nagyon tanálkoztunk az azt követő napoban, de mindegy. ;-) Na de ez a figura szép lassan kifelé fordult. Nekem ugyan mutogatott felfelé a pakkomra, de a száját nem bírta kinyitni, úgyhogy én nem mozdútam, csak mutogattam én is, hogy alles in O.K., ezek meg még mindig Saxon múlattak. Na, a csávó ki, de ugye látta a sálakból, meg minden, hogy honnan gyöttünk, oszt búcsúzóul visszanézett, és megkérdezte: utolsó-e a Diósgyőr? Hát mondom, ezt az ajtóból kérdezte vissza, de ez vót neki a szerencséje, merha nem így tesz, én állítom, a Sax széttépi.

Asztán aluttunk egyet. Kezte Trutyi. Különvonút, oszt nyugvóra tért. Esztán a két huligán következett, azok is adább mentek. Én marattam a bázis kupéban, hogy azé má mégis a legértelmesebb vigyázza a rendet. Na ez annyira nem sikerűt, hogy mikó Lincnél feleszméltem, mán benn űt egy hegyidoktor velem szemben. Hát mondom, most mijafaszom van, ha ez itten engemet kijakar rabolni, meg akar lopni. De hát ugye egy E.R. tag nem menekül - Győzelem, vagy halál! - úgy döntöttem, kitartok. Alutt a csávó, de tuttam vigyázni kell ezekkel, me a nemzetközi helyzet fokozódik, és egyébként is ezek támadnak mindenfelől. Figyelő szolgálatba hejeztem magam, oszt onnantól kezdve az ürge verve vót.

Később időnként lazítottam a szolgálaton, oszt így eshetett, hogy eccercsak arra ébredek, veri a falat valaki. Namondom öcsém akárki fijaborja is vagyol, te nagyol kibasztál magaddal, me ez más sok. Nyitom kifelé a szemem, látom ketten vannak. Namondom ettől még nem szarok be, kevesek lesztek tik ketten is! Nyitom a szemem mégkintebb, hát baze: két diszkópatkány!!! Olyan zselés előrefelé álló hajjal, narancssárga az egyik, fekete a másik kabátja, olyan fasza kis csótányroppantó cipő mindkettőn. Egy dolog vót, ami megzavart. A derekánál mindkettőnél valami lánc lógott, ami be vót rakva végül a zsebükbe. Namondom, ennek mán fele sem tréfa. Itt lépni kell, me hallottam én mán erről, ez az a farkastörvény, oszt most le kell őket nyomnom, hogy itt maradhassak a kocsiban. Mán éppen készültem bevinni egy májgerit a magasabbiknak (Nem ám szemi kontaktba! Lószart, ez nem gyakorlat vót! Fullkontaktba!), mikor megszólal a kicsi: Gútenábend, Policáj! Hát mondom ez így tiszta szar, mer én ezt úgy ismerem, hogy: Ájn, Cváj, Policáj! De ez mán szerintem nem érdekelte őket annyira. Mondom magamban, jóvan gyerekek nem akarom, hogy megfejejjétek az öklömet, kegyelem van nektek. Oszt oda is attam a paszportot. Monták mijafaszért akarok Dajcslandba menni. Mondom fuszbal. Ennél többet azé mán nem is akartam mondani, me nehogy megterheljen az aktív memoját, oszt reppentem a másik után, merazmeg ment a Tagság többi része után. Namondom éleggyenek mán fel azok is. Először a huligánok pattantak ki, egyből felismerték a hejzetet. A csávó persze gyött megint azzal a buzi kérdéssel, hogy mitakarunk Dajcslandban, de akkor már a fremdenfűrer fosta a szót. Najoszt jön a Trutyi! Ugrik fel, bele a cipőjébe. Kijön a kabinből, ahol alutt, megy a vonat eleje felé. Mondom hova igyexel csóka? Mongya megy a paszporttért, de mán akkor elhúzott a másik irányba, mer észlelte, hogy rossz felé megy. Mondom ne bolondújjá meg, hova mész? Megy, mászik be szerencsétlen hegyidoktoron keresztül. Mondom neki megint: nyugoggyál má meg, ez csak a policáj, a paszportod meg a gatyád zsebében van. No erre megdöbben, felegyenesedik, oszt megaggya magát a hejzet fonákjának, tuggya ritka egy idétlen vót, amikor asse tutta, mit keres éppen ott, ahol van. Lestek ezek a bextrítbojos csávók, gyanúsnak is tanálhatták Trutyit, me nagyjon nézegették, de asztán visszaatták a dokumentet, oszt leléptek.

Na ezekután visszaalutt mindenki, de mán csak felületileg, me vártuk mán nagyon, hogy Münytyhen legyen.

Egy idő után lett is. Vonat megáll, népek le.

Vót ott egy nagy mocsok korán hajnal éppen akkor, vagy 6 óra. Nem tuttuk nagy hirtelen, mihez is lehet fogni egy világvárosban, hát nem is fogtunk így semmihez, hanem elkeztünk inkább keresgélni egy tojalettet, egy újságost, meg Trutyinak is hijányzott mán a cseszterfíld. Meg is lett mindahány, meg még több is, me Dajdaj legnagyobb örömére Sax nem győzött vásárolni hol képeslapot by 1860 Münix, hol Sporcilustrited báj Premijerlíg. Namikó má láttam, hogy Dajdajnak kezd financijális fóbiája lenni, montam mennyünk, nézzünk mán itten kürű, hogy mivan, meg hogyvan, hamán kijutottunk többeknek hála, ide Vesztbe.

El is indutunk kifele a Bánhófról. Nemtom ki hogy van vele, de veszett egy nagy szél vót ottan, oszt ez a fremdenfűrer Dajdaj meg tisztára olyan helyekre vitt benünket, ahol sehol se egy fedezék. Mentünk mendegéltünk, megnéztük a Juszticminisztériumot, valami nagy bazi teret + minden. Oszt eccer valamék - má nem emléxem melik - beszót, hogy most meg nincsen mán sörünkse, venni kén! Hát monták erre a többiek, hogy jóvan, térjünk be egy Kaufhalléba, oszt biztos lesz nagy választék. Hát be is tértünk a legközelebbibe, de mijelőtt még közértezni mentünk vón, mongya Sax, hogy van itt egy kis progrémna. Na, mongyuk: mia? Hát neki bizony kellene tenni egy kétbetűs kitérőt. Jóvan montam, me mán én is lassan beléptem a vesebeteg szekszcijóba, mennyünk. Mentünk is, oszt megtanáltunk eccercsak. Hát mindenki megy rendezni a függő ügyeket, mikó látom, hogy Trutyi elkezd csomagóni. Namondom, ebbe meg mijütött, hogy itt kezdi el kipakolni a szarjét. Hát oszt kiderűt, másró van szó. A csávó mán addigra tényleg feszült volt, hát hijányzott neki a zselé. Na, ottan helyben rögtön neki is látott mán így a reparáczijónak, oszt kente magára a gelét, meg mindent. Namondom, mostmán akkor minden megvan, indulhatunk sörér. Hát ahogy megyünk ottan, kapaszkodunk, me ottan a lépcső megyen az ember hejet, láttyuk, hogy micsoda egy rengeteg Bájern mez van ott előttünk. Na, vetőttünk rája, hogy Jancker, meg Elber, meg mindenféle. Persze Trutyi nem tagatta meg önmagát, rögtön Klivlendindijánsz, meg ilyen baromságszerű bézbólsapkákat fogdosott. Na, mikor elszakattunk ettől az etázstól, becsöppentünk végre a közértbe. Hát pofánk leszakadt! Vót Lővenbraj, Pauláner, oszt kész. Kvelle dögivel, sör meg szinte semmi. Hát mondom, nekem még van egy kincstárilag megmentett élethabosoldalám, oszt így nem viszem túlzásba a kőtekezést. Hát a többieknek nem vót megtakarításuk, hát vettek ezt+azt, Trutyi kínnyába még valami salátát is nyomott, oszt cálenbitte, aztán mentünk. Megérkeztünk valami térféleségre, ahol ki lett adva a jelszó: takarmányozás, me most mán veszélyesen lejesett mindenkinek a vércukorszinytye. Vót ottan valami dígó kajálda, na annál benyomtuk, ami a hazaiból még megmaratt, oszt reppentünk tovább.

Nemtom montam-e már, de egész egy álló nap nem vót odájig a zuccán egy darab Bájernista nem sok, annyi senem. Rejál Margitos vót néhány, de Bájernista egysenem. Mi meg ugye ki vótunk őtözve piszkosul, egyedül a Dajdaj nem vette föl a sálat, monta nem bohóczkodik, ő egy komoly ember. Hát igaz, ami igaz, tényleg egy Fremdenfűrer ne bohóczkoggyon! Mi viszont, akik ki vótunk őtözve, keltettük a feszűcséget, az biszti, me csak lestek a népek a zuccán, hogy mijafasz a za Déefcé? Hát montuk magunkba, lessetek csak kiscsávók, assetuggyátok mifánterem a foci! Hátrő hétre eszt a szar Bundeszligát kajojjátok! Mittuttok tik arró, hogy ki aza Varga Endre, meg Danut Frunza? Na, ebben is marattunk, oszt masírozgattunk felalá. Útközben megnéztünk Trutyi kedvéért vagy nyóc szivarbótot, fényképezkettünk a Vadász-múzeum előtt, meg erősítendő a klerikális szekszcijót, benéztünk a Frauenkirchébe.

Najoszt azé ahogy közelettünk a főtér felé, egyre több vót mán a lila. Na, ez momentán nem a kedvenc színünk, gondotuk is, hogy itt nagy betámadások lesznek. De azok csak mosolyogtak, meg integettek. Hát megvótunk döbbenve. Minek járnak az ilyenek meccsre? Ha haverfelvétel van, elmegyünk Csillebércre, vagy ki a Majális-parkba gyereknapkor, de nem Csampionszlígbe! Hát, van ezeknek valami bajuk, az mán tutti! Egyszer csak, két olyan jampec féle, hatvan év körüli spén csávó gyön felénk. (Ez mán a főtéren vót, amikor a Rejál Marghit elnöke ottan nyilatkozott mellettünk az ETV-nek. Momentán ez csak tipp vót, hogy őjaz, de asztán később ez be is lett bizonyosodva.) Na, jön a két csóka. Mondom magamban, na én a sántára rámegyek, a hajlotthátúval meg ezek hárman csak elbánnak mán. Filózgatok ottan, hogy hogyan is fektetem meg az öreget, mikó elkezd rájam vigyorogni. Na mondom öcsi, ezzel Te nem tévesztesz meg engem, felvettem a harczitámadó állást, amit a mútkor láttam a házunk előtt a téren, mikó éppen kiképzés vót pitbuloknak. Naosztan Donkihóte leszármazott meg egyszer csak megragaggya a karomat, na, ennek mán tényleg fele sem tréfa, ez itt fúlkontakt baszdki, adok én neked! De az meg csak mosolyog, csak szorongassa a kezemet. Hát mondom hóhahó! Hát ez tényleg haverkodni akkar, nix erőszak, nix baszogatás, nix semmi! Öccsém, mondom magamban, hát ezt így is lehet? Hát akkó jóvan. Na, hasonló felismerésre juthattak a többiek is, mer ők sem ütötték szét a hajlotthátút, elengették nagy bazsajkodás közepette. Najóvan, akkor mosmán, hogy itt félre vannak téve minden indulatfélék, akkor bátorkoggyunk kimenni a meccsre. Előtte még megtekintettük a főtéri harangjátékot (nem egy nagy vasziszdasz), a vót főúrnak valami kéjlakját (csak az lehetett, me minden két méteren kézmosó, meg ijenek vótak) oszt mentünk.

De még asztat elmondom, hogy mijelőtt még kimentünk Vesztbe, aszonták ugye Londonból, hogy valami felmérés, meg mittoménmi szerint Münixben legnépszerűbb az Unterkaking, 2. az 1860, 3. a Bayern. Hát nemtom, de mi megállapítottuk, hogy akár így van akár mégsem, ezek a németek nem egy nagy bizniszmenek. Merott minden csak Bayer cuccokkal van tele. Jó, vót ottan a másik kettő is, de fix bótya csak a Bayernnek vót, a többi csak melléktermék vót a vegyes bótokban. Meg szóhatnának a népeknek is, hogy hamán a Bayern csak a 3. legnépszerűbb, akkor ne azt vegyék, mint a cukrot, hanem a másik kettőből válogassanak…

Naszal, lemegyünk a metróba, kén venni vmi jegyet. A két tolmács, Dajdaj + Trutyi, jó fél óra alatt kiskubizták, kérdezték, olvasták, hogy mivel kell menni, meg hogyan. El is mentünk, oda is értünk. Mármint az Olimpijai parkba. Na, az egy fasza hej, ezt én mondom. Vót ott minden öcsém, torony, olimpijai falu, stadka, uszoda, sporicsari, halastó, kert, fű, fa, virág, meg az egész világ!!! Mondom, nem semmi! Na, mongya Dajdaj, ha mán itten vagyunk mennyünk felfele a toronyba. Elő lett kapva a píz, megvettük a jegyet. A nyanya meg vót egy kicsit borúva, hogy mé kell 5 Márkát 654 darabban odagörgetni elé, de nem foglalkoztunk vele, örűjjön, hogy nem lett betámadva.

Beszállunk a liftbe. Króm az egész, meg kapaszkodó. Namondom, akkor én meg is kapaszkodom, me sohasenem lehet aszt tudni, me lesz ennek a vége. Hát eccercsak elindulunk fölfelé. De nem ám úgy, mint az Avason azok a hernyótalpas őskövületek! Mint állat! Útójjára a Domokos indult így el ’97 őszén a Fradi ellen, oszt akkor ki is vertük a Fradit a kupából. Na, itten nem lett kiverve Senki - ennek azért örűtünk ;-)))) - mentünk, mentünk, mentünk. Na, mikó 185 métert írtak ki, meg lettünk állva, oszt mongyák, lehet kiszállni. Na, az a látvány nem volt egy semmi. Dejugye vót még két emelet, amit mi még megmásztunk, oszt akkor kiléptünka világ tetejére. Lábunk előtt az FC Bayern. A Rejál Margit meg nem is láccik. Előttünk a város. Jobbra, mondom, az Olimpiai falu mindenestül. Előttünk, mögöttünk a város,balra meg valami béemvé, vagy BMW székház+gyár. Namondom, ezeknek oszt besikeredett az élet. Szét is téptem a belépőmet, Trutyi meg valami pézsét - a szél fútt, de veszettül - oszt elhajítottuk, hadd szójjon! Hát vót ott nagy repkedés, meg szálldosás, csak az vót a baj, hogy akkor láttyuk, hogy ki van írva, itt minden ferbóten, de dobálni meg asztán qrvára ferbóten! Nabazmeg, mondom, mostan mi lesz, mikó meglátom, hogy valami kamera is van oda felszerelve, az meg tisztára bennünket vehetett, miközben huligánkottunk. Hát, mongya Trugyi, max. 50 DM a bírság, le van szarva. Hát mondom, ha levan, akkó levan. Gyöttünk ezzel lefelé, depersze be vótunk fosva egy cseppecskét. De asztán nem vót semmi, a kameráró kiderűt, hogy valami heji tévébe ő a háttér, mint Dunatévébe a zakvárium. Így hát a biztonságiak nem mertek beszóni, a nyanya meg még mindig az 5 DM-et számolta.

Na, szólt valaki, mennyünk együk mán meg most már tényleg a kexet, szendót, mindent, oszt mennyünk sörér. Én nemtom, ezek feszt csak sörér akartak menni. Én meg mondom baze: azé gyöttetek ki, hogy berúgjatok? Hát azt a Backterba is lehet! Meg momentán én amúgy is csak kvellézem, így nem vótam érintve. De ezek meg csak erősköttek. Jóvan mondom, mennyünk, ne mondhassák, hogy itten diktatúra van tényleg.

Letelepettünk a vízpartyán, kajesz, pijesz, megmijegymás. (Egyebek mellett Trutyi magánszáma ott holmi hattyúkkal, meg tásokkal. Különösen a vadtások mentek nála, azokkal bespannolt egyből.) Mikó mán minden elfogyott - megitták a hattyúk - akkor mondom, me láttam mán, hogy nagy a zelkeseredés, mennyünk, oszt vételezzünk valamit. Hát mendegélünk, mán el is távolottunk a stadkától, de csak olyan wurstbolt vót ottan dögivel, kocsma semmi. Nade, eccercsak feltünt egy hely, amire ki vót akasztva egy nagy Bayern zászló. Hát ez biztos jó hely, be is mentünk. Na, kiderűt, egy olyan italdiszkont. Deméginkább szeszdiszkont, mer ez egy annyira jó hely vót, hogy úgy kellett előre rángatni a zeladót. Mer ottan még a bótos is részeg vót. De jócsávók vótak, volt egy dobozokkal elszeparált hely hátul, ottan támasztották a pultot. Na, ottan mán vót választék, be is vételeztük a megfelelő mennyiséget. Megyünk vissza a stadkába, hát nagy hirtelen Trutyi vesebeteg szekszcijót hírdet. Na, jóvan mennyé, mi maradunk, mer eközben már elkeztek szálingózni a Bayernista népek mindenféle buszokon, meg gyalog, mi hesszeltünk ottan. Egyszer csak annyit hallok, hogy pufff. Megfordulok: nini, 1 néni! Ottan fekütt szegény mőgőttem. De olyan rendesebb forma vót, bevásárlásból tért haza, de tisztára úgy tűnt, mint aki Vejnőt jáccik. Nade, azé felsegítettük, hadd szalaggyon haza. Nagyon megdankézta, oszt így megvót a napi 1 jócselekedetünk. Trutyi meg ebből kimaratt. Jött vissza nagy mosolyogva, csak akkor komorult el, mikor kiderült, hogy valaki megitta a sörét, amíg ő nem volt. Biztos a nagy ijedelem vót az oka, a néni mijatt. Na, de Sax egy huszárvágással kivágta magát, megoldva a hejzetet azzal, hogy egy hirtelen előttünk termő egységből kimentett vagy 2 Flasényi életmentő védőitalt. Namontam mán ekkor, halaggyunk, me idő van. Menet közben betértünk azért még egy sopba, oszt Trutyi soppingolt magánbak egy Bayern-sálat.

Kapu. Hát vót nagy tömörülés ottan, mer addigra előkerült mindenki, akit hiányoltunk. Elszalattunk vesebetegékhez, oszt beálltunk mink is tülekedni. Tülekedésünk eredményeként be is jutottunk az első ellenőrzési ponthoz, ahol Saxnál a szekurityis csaj kitapogatta a fantát! Hát nekem úgy égett a pofám! FANTA! És pont itt kűfődijába. Na, el is somfordáltunk onnan, mentünk a második stációhoz. Ottan meg mán nem vót semmi. Fanta se. Bennvagyunk!

Hát, megmondom azé a frankót! A toronyból se vót rossz, de azé belül a stadijonba! Nemvótsemmi. A nagy örömre a többiek ittak is egy sört. Én nem, mer montam, ha kvelle nincs, nekem más nem kell. Legalább egy legyen józan…

No, megyünk a Q szektorba, bogarásszuk a 44. sort. Vagy sört? Oszt még azt el kell mondanom, hogy ezek a Nyúlbélák folytatták este azt, amit egész nap csinátak. Ottan barátkoztak, vagy ha nem is, de még véletlenül se verte pofán a piros a lilát, és fordítva sem. A fene se érti ezeket. Pedig vót keveredés, mer ezek nem ismerik azt, hogy elkülönítés, meg 6millió rendőr. Desemmi. Namondom: ilyet?!

Megtaláltuk aztán a helyünket, le is zöttyentünk, oszt csak lestünk ki a fejünkbő. Szót a zene, a stadkába vót vagy 50 sop, meg ugyanennyi kocsma, de részeg meg nem vót egyse! Én mondom, ahogy telt az idő, egyre inkább erősödött bennem a gyanú, hogy ezek a németek a foci mijatt járnak meccsre?!?!?!?! Hát gyönnek eccercsak a játékosok. Nagy taps, meg minden, oszt kezdenek bemelegíteni. Hát vót ott egy gyerek, az elég elfogadhatóan mozgott. Valami Effenbergnek hítták. Na egyszer csak megtelt a stadka, Csampijonszlíg zene, meg felhajtás, jönnek a csapatok. Hát elég az hozzá, hogy nem egy semmi vót.

A meccsrő csak annyit, hogy rossz vót nézni. Hát ott vót ahogy mán montam az az Effenberg. Meg vele egyszínű mezben valami Mateusz, Scholl, Serdzsó, Elber, Lizarazu (ez állítólag valami bajnokságot nyert ’98-ban), a másikba meg valami Karlosz Róbert, Hijeró, Rajul, hát vót vagy egy-kettő amék tán a Diósgyőr fakóba is beférne. De ez még semmi! Ezek mind ott piszkoskottak. Fogja például az egyik, oszt odapasszolja annak, amék szintén olyan mezbe van, mint ő. Az meg tovább, szintén olyan mezűnek. Oszt eszt addig csinájja, míg akarja. Vagy 20-szor is. Ilyet?! Asztán vót olyan, hogy cselezett az egyik. Oszt sikerült. Gyön a másik. Annak is! Én mondtam is Dajdajnak egy idő után, hogy vigyázzon, mer mi itten nagyon át vagyunk verve. Megbíztunk ebben az EN228-ban, oszt az meg megvezetett minket. Kértük, hogy szerezzen jegyet focira, oszt az meg mozijegyet vett nekünk. Hát ez egy tiszta animáczijó. Mit gondót ez, minket ennyire érdekel Diznilend? Hát Dajdaj meg hallgatott erre nagyokat. Nem szólt semmit egy ideig, asztán vót valami gól, oszt arra meg aszonta, igazam van, ez csak valami trükkfelvétel, ne dőjjünk be neki! Na, de azé már megvártuk a végét. Vót ott akkor nagy ünnepelés, tüzijáték, meg Lótár bitte, ne mennyé a jenkikhez, meg ilyenek.

Na asztán elindultunk az állomásra, hogy ebből a népbutításból nekünk mán elegünk van. El is jutottunk a metróhoz, ahol vót nagy tömeg, de ez semmi, még a metró is jött. Elmentünk Osztbánhófig azzal, hogy ottan majd elleszünk a melegen, kivárjuk 3.19-ig a zOrient ekszpreszt. Ez vót fél 12-kor…

Hát estünk nagyot a pofánkra. Kiderűt ugyanis, hogy semmi váróterem, de még az sincs. Sima kis buzi peronok, mint Kelenföldön. Nembaj, mennyünk, beülünk valahova. Hát, kiderűt, hogy semmi senincs ópen. Mongya a kis törtök takszis nagy vihogva, hogy emberek! Éjfél után Münixben? Hát erre azért megrettentünk, hogy most mi lesz, mert hideg, meg szél még mindig, reménység kevés. De ekkor eszembe jutott, hogy valami tankstelléhez el kéne menni, azok csak nyitva vannak. Vót is egy, 1 jó órányi járóföldre. Namivel más dógunk nem vót, elindultunk. Mikor megérkeztünk elintéztük dógainkat, oszt Forward. Mire visszaértünk, már ledolgoztunk a négy órából vagy kettőt. Ekkor a többiek a maradék pízből elkeztek soppingolni a bedobos autómatából, asztán feltelepettünk a peronra. Mindenki elfoglalta a helyét, vártunk.

Na, nagy nehezen (3.17-re) befutott a vonat. Mint börtönéből szabadult sas lelkek támattuk meg a szerelvényt, ahol is mindenkinek sikerült kényelembe helyezkednie.

Röpke 9 órányi vonatozás után megérkeztünk a Keletibe. Vettünk egy Sportot, amiből mindenki megtudhatta, hogy a Diósgyőr miképp bír 1:0-ra kikapni a harmatgyenge Debrecentől, és megállapítottuk: lehet, hogy minden akadály, és veszély ellenére mégis mi jártunk jól?