DUNAFERR-ROSENBERG BL-selejtező 2000. augusztus 9., Győr
 
 

No, akkor mostan elmesélem asztat, hogy miképpen leste meg az E.R. (póttagokkal kiegészülve) a Dferr-Rózenbeger meccset Győrben.

Kérem szépen, az vót, hogy el lett határozva, hogy a rojos társadalom összetartozásának a szimbóleumilag ugyan töretlen - organizálisan meg plánne az – dicsfényét, valamint Miskolc és Sztálinváros örök, és kibogozhatatlan baráccságának ápolása végett – meg mert már régen volt taggyűlés – szal mennyünk le a meccsre. Volt nagy egyetértés, meg szervezgetés. Még a kádéesz is aszonta, ide eljön.

Ehhez persze nagymértékben hozzájárult a BRFK egy héttel azelőtti győri túrájáról történő értesülés. Ez egy nagggyon pipec út volt, csak éppen kevesen voltunk. Mármint az E.R. részéről, jóarczokból ugyanis nem volt hiány egy cseppsenem. Mert ugye ottan volt G@bec, Trutyi + én. Asztán velünk tartott két pótszemély, a Bölcs, meg a barcikai, de vele voltak problémák is, ez igaz. Na, elég az hozzá, hogy meg lett beszélve XL-lel, akivel eleddig még nem koccantunk, hogy ez nem mehet nagyon így tovább, ezért tanálkoztunk is vele a Losztekilászban. Na, itten bespannoltunk elsőször is XL-lel, asztán a haverjaival, Kisszatkével, meg a két másik csávóval, csak az a gond, hogy mán nemtom kik voltak. De XL+Kisszatke naggyon nagy khirályok! Na, lényeg, hogy mindeszt el is meséltük minden tagtársnak, aszt el lett döntve, mennyünk Győrbe!

Jött asztán végülis ugye: misi, 10sör, Gogser, Vár, G@bec, Sax, Dajdaj, Truttyer, meg én, ja és egyéb pótlólagos tagok. XL elment egyéb dógaira, ezért asztán volt nagy bánkódás, de jött Kisszatke, az meg egy belevalógyerek.

No, elsőképpen a jegyek megvásárlása volt soron. Szervezgettük így is, úgy is, hogy Kisszatke hova mennyen, meg micsinájjon, de asztán jött G@bec a szokás szerinti nagyon mentő 5letével, hogy Pesten a Ribákk boltokban vagdajják az emberhez a tikettet. Hát, akkor legyen így! Gívmisoktikettplíz! Alprezi szaktárs le is menedzselte a prodzsektet megfelelőképpen.

A következő feladat a jegyeknek, és át nem ruházás szerinti jogos tulajdonosaiknak lejuttatása Győrmosonba. Hát ez nem volt egy eccerű prodzsekt. Mert ugye a KDSZ saját jogon 10sör személy-, árú- és veszélyesanyagszállító kisiparos közreműködésével szervezte meg úttyát. Na, mint utólag kiderült, ezért nagyon nagy árat kellett fizetni, de ne szalaggyunk előre túlzottképp. A BRFK és csatolt részeinek közlekedési előrehaladását azonban több tényező is kártékony módon gátolta. Mert ugye G@bec, Bölcs, meg egykét csatolt állomány részéről adott volt egy Nisszán gépjármű, azonban a maradéknak Nagy Té fürgejárású GTXLiTurbóKerozinKondenz típusú Fijatt Únó Citromsárga Veszedelme jutott. Na, a Móriczon meg lett osztva a társaság, hogy akkor kérem ki ide, ki oda. Ki is alakult a Túrbósokk gárdája, mely ugye állott Trutyiból, a 2 Saxból meg belőlem. Dejugye ki vezessen? No, hosszabb tanakodás után én lettem a Szerencsés Dániel. Mondom, jóvan, de akkor a kíséretünkbe szegődött 26 doboz élethabosoldalához nem nyúlhat Senki amíg vezetek, legföllebb személyenként 1 adag vételezése történhet meg! Na, ebbe bele is egyezett mindenki, kijalakult a konszenzus. Elmentünk a Villányira, személyes kontaktba kerültünk a bíííísztro masínnal. Hááááát, én nem vagyok egy űberállesz, de azé az má láccott akkor, hogy ez nem lesz egy shönbrunni sétagalopp, dejóvan, qssojjunk be, örűjjünk, hogy ez van, aszt mennyünk! Na, így is lett, elindultunk. De mongya Truttyer, hogy kén menni egy kitérővel egyet a Fehérvári úton, mer bíz a Sárga Veszedelem (továbbiakban: S.V.) csomagtartója nem zárható, még úgy illendőség szintjén sem, hát azé ő a zakóját inkább letenné a Benkbe. Ennek persze semmi akadálya - közöltük, és usgyi, már száguldottunk is. Najó, ez azért erős túlzás, de brümmögni, brümmögtünk, ez tény.

Kérem szépen, ez így jó is lett volna, azonban épp a Skála előtt tépünk a lámpánál (állóhelyzet) mikoris S.V. aszongya: nyekkkkkk! Hát, mondom, ez azért elég 1 érdekes. Próbálok indítani, bejindult. Áhhhh, nem lesz itt gond! Erre megint nyekken egyet. De most egy olyat, hogy akkor, kakukk. Utasaim mindeközben meglehetősen jól szórakoztak, Truttyer mellettem az akkor még működőképes G@bec-féle mobájlot nyomogatta a füléhez, és felváltva ordította ki az ablakon, hogy: ELADNI MINDENT!, VENNI!, ELADNI MINDENT! Ezen a két Sax meglehetősen jókat derült. Ezalatt én próbáltam őket győzködni, hogy itten ez a S.V. bexart, nem megy tovább. Hát aztán idővel csak kezdhettek nekem hinni, mikor már a második zöldnél is csak álltunk. Most akkor mi lesz, kérdezte Sax a reá ojannyira jellemző nagy lelki nyugalommal. Hát mondom, mostan toljuk ki a Fehérvári útra, aszt belökjük. Na, így is tettünk. Közben Truttyer elmonta – itt még csak kéccer - hogy: Kétezerértankoltam… No, a Fehérvárin beültettem Saxot, hogy most akkor be lesz tolva, mit kell csinálni, ércse meg. Aszonta, neki még nincs is jogsija, de az eü-t már megcsinálta. Na mondom, az pont elég is lesz ehhez, csak nyugottan viselkeggyél, aszt ha bejindult legyél már szíves nem eltépni, hanem megvárni minket. Amikor erre határozott ígéretet tett, én megnyugodtam. Montam a szaktársaknak: Tójukbe, Urajim! (Így szólítottam őket, nehogy megsértődés legyen a vége annak, hogy öltönyös emberek S.V.-t tologatnak fényes nappal.) Nakérem eccercsak – a megfelelő sebesség elérésekor – elkijáltottam Saxnak az előre egyeztetett jelszót, miszerint: Most! Hát felengedi erre a csávó a kunpulungot. Mi meg mind a hárman rájatanyáltunk az S.V. hátsó traktusára… Mer az egy métert nem engette magát tolni sebességi fokozatban, hijába a kettedik az. Hát erre gyanakvás lett úrrá, hogy Sax eüje lehet, hogy nem vértezi őt fel megfelelő műszaki-gyakorlati ismeretekkel. Namondom, majd én. Na, ennek a zakciónak meg az lett a vége, hogy most a másik három kenődött fel a zótónak nagyon-nagy jóindulattal sem igazán nevezhető versenydarabra. Hát erre elimerésbe vótam má, hogy itten nagyobb lesz a gond, tójjuk adébb! Truttyer időközben felszólított valami Krájzleres ürgét, hogy menne má a picsába a parkolóba, és nem a külső sávban bohóckodna a járművével. A csávó 1ebekben eszt nem tagatta be, és elhúzott. Na ebben lehet, hogy közrejáccott Sax sanda pillantása is… betoltuk hát a járművet egy mellékuccába, ahol Truttyer következett, és én megint felkenődtem a két Saxal. No, ez már télleg a komolytalanság szintyét kezte alulról nyaldosni, eldöntésre került hát a telefonon történő segíccségkérés rejalizálása. Kéremszépen ekkor a G@bec telefonnyán fel lett híva (egyebek mellett) maga G@bec, Bölcs, 10sör, Kisszatke, Halkszó, Soma, meg mittomén még ki, és persze mindenki töpször, hogy G@becnek jó kis számlája legyen. Hogy a készülék állapottya se legyen rendeltetésszerű állagú, odajattuk Truttyernek, hogy tegye tönkre. (Mint utólag kiderült, Truttyer helytállt e tekintetben…)

No, lényeg a lényeg, hogy zsebünkben 11 jeggyel (G@bec: “Úgyis ti értek le a leghamarabb!”) jó két órán keresztül dekkoltunk ott, várva vmiféle megoldást. Idővel türelmünk fogytán, a sokadik kudarcba fullatt segíccségkérés után kijattam a jelszavat: Söröt! Hát ennek a zutasításnak – rendes rojos-tagok lévén – a jelenlévők azonnal eleget tettek. 20.00 óra már elmúlt – és éppen azon folyt a diskurzus, hogy mennyünk-e bé valamék kocsmába, és ottan nézzük meg a meccset, vagy mennyenek haza a népek? Ekkor kérem azonban váratlan dolog történt! A kanyarban feltünt a póttag vezette Nisszán. Mellénk érve fékcsikorgás, ajtók felcsapódnak. Namondom, ez valami Doszpod-akczijó lesz, mi meg nézhettyük a meccset a közösben, a priccsen. De nem! G@bec jött, látott, kiatta a zutasításokat, ki hova szájjon, micsinájjon! Lényegileg a 2 Sax elindult a meccsre a jegyekkel. Trutyi meg én annyiban bírtunk a fejlemények folytán megváltozott helyzettel, hogy most már a 2 Sax helyett Bölcs társaságában ihattunk tovább… Mert nekünk nyema vót, nem autó. Hát, miközben 10sörék várták a jegyet Győrben, bespannolva Kisszatkéval, a 2 Sax úton volt már javában a meccsre, mi dekkoltunk, és örömmel üdvözölhettük körünkben S.V. okiratokkal igazolt tulajdonosát, akit Bölcs nagyon nagy jóindulattal riasztott ki az asszony alól azzal, hogy ótó kaputt. neki se kellett több, szalatt. Megérkezvén – látva, hogy ez azér nem egy eccerű múlaccság – hát rája is gyútott egy sörre. Na, ment ott a nagy tanakodás – 4 hüje ökör közül egy se értett hozzá, Bölcs okoskodott ott egy ideig, de megbukott, mer annyit senem bírt megállapítani, hogy mijaza ékszíj? – szal eszméket cseréltünk, mikoris megjelenik egy kék Toledó. Aszongya Bölcs: ez értünk gyött! Ojdejó, akkor mostan startojjunk! Így is lett, meg se álltunk az ótópálya elejin a benzinkútig. (Nagytét ottanhagytuk kétségek, és könnyek közt, hogy mostakkorezzelmegmilesz?, de hát nekünk mennünk kellett!) Itt megtankolás, szélvédő higiéniai célú megtakarítása, Sportszelet beszerzése, párducmintás csajok megsassolása történt, asztán usgyi, mentünk, mint állat. Szembe nem jött egy árva biciglista sem a sávunkba, mint azelőtt egy héttel, így vót nagy dínomdánom. Mármint hátul. Mert elöl Bölcs Merev Jenővel (sofőr, továbbiakban: M.J.) üddögélt, aszt vót nagy qss. Mi jól elvótunk, de a sörök a szatyeszból feszt ki akartak ugrálni, hát Truttyer is, de különösen én, egy jó lelkiismerettel bírók vagyunk, hát nexarozzunk má, segíccsünk nekik! Ez meg is történt, ezért amikor a pálya előtti lámpánál a kereszteződésben megláttunk egy enyhén ittas egyént, aki leginkább meg Kisszatkéra bírt hasonlítani, hát eszeveszett ordibálásba keztünk, hogy akkor neájjonoda, me balesetveszélyes! Aggódásunkat szemmel láthatólag örömmel vette, mert erősen bizonytalannak tűnő, ám határozottnak is tekinthető léptekkel rögtön elindult felénk, sávokat és egyéb közlekedési műtárgyakat nem tekintve ellenfélnek. Na, eszt a nagy örömérzetet M.J. nem annyira értékelte, ezért csak kényszeredetten követte Kisszatke jótékonyszerű utasításait, melyek a gépjármű leglehetetlenebb formában történő leparkírozódását szolgálták. Nem mondom, azért elég egy érdekes dolog volt ott megállni a közlekedési jelzőlámpa alatt, amit a hirtelen ott termett közeg szóvá is tett egyhamar. Namost addigra persze én már kikászálódtam az – időnként még mozgó, egyet-egyet rúgó – járműből, és Kisszatkéval lerendeztük a dolgot, nem hétköznapi diplomáciai érzékünkről tanúbizonyságot téve.

Hát, ha már ott voltunk, akkor mennyünk is be a meccsre. Aszongya Truttyer, hogy ő viszont elég egy terhelt állapotban van, ő betámaggya a tojlettet. Namondom erre én, mennyünk, mer igazad van. M.J. + Bölcs ennek már végképp nem nagyon örült, de hát ez most nem az a helyzet volt, hogy meg tudtak volna bennünket győzni az álláspontjukról, különösen úgy, hogy Kisszatke is velünk tartott. Meg is ejtettük a prodzsektet, asztán usgyi be!

Igenám, de hol vannak a többiek? Bespannolás a jegyszedővel, aki a fejébe vette, hogy az első félidőből hátralévő mintegy 2 percet nem nézhettyük ott meg. Na, erre a már jól ismert meggyőző tacktika következett, így ennek a kettő percnek a hihetetlen élményével tarsolyunkban indulhattunk megkeresni a rojosokat a szünetben.

Nem nagyon bénáztunk, mert ugye nem volt velünk Senki, azonnal be is cserkésztük a többieket. Namost ottan volt már mindenki, de ebben sajnos nem volt nagy köszönet! Mert az, hogy a 2 Sax veszélyesen józan volt, az egy dolog. De a Kádéesz!!! Hát esküszöm, rossz volt rájuk nézni! Truttyerral má majdnem sírtunk, annyira keserves látvány volt. És akkor még ebben az időszakban reménykedni lehetett legalább, hogy azért csak összeszedik magukat. Na, ebből nem lett semmi! 10sör jött azzal, hogy ő vezet. Eszt én meg is értem, de bezzeg nyulambulamozni G@beccel, ahhoz nem volt se fáratt, se kedvetlen… Gogser. Hát azok az idők már elmúltak, mikor ő még Szájderpank volt, kérem! Eszt tessék elfelejteni. Gogsernél visszafordíthatatlan folyamatok indultak el a veszélyes absztinencia irányába… Vár. Na, rája most nem akarok rosszat mondani, mert ő asztán egy nagggyon komolyat finiselt, de az est ezen szakában bizony ő is halvér volt. De a végére hagytam a legmegdöbbentőbbet! Miskó. Hát ez a gyerek lenullázta magát, mindenki elhiheti nekem. Hol van már az a kedves, antipatikus fijatalember, akire ’98 tavaszán Siófokról hazafelé a vonaton rákérdeztem, hogy szokott-e a DFC honlapra járni? Hol van az őzikével intim légyottra megbúvó, Fehérváron qrvára értelmetlen történeteket zagyváló fittember? Hova tünt a Laszgyurival bespannoló borvirágoskép? Hol van az az édesen taszító jelenség, aki a Keletinél húzattya a Váradi cigánnyal? Ami maratt, az egy a kedvenc cigijéért sóvárgó halovány szellem az utolsó sorból… Aszt a meglepődést, mit meglepődést, döbbenetet, amit Truttyerrel meg kellett élnünk, nem volt könnyű feldolgozni. Tesvír! Szerintem még mosse vagyunk túl a traumán!

És persze hol van ijenkor a KDSZ-összetartás? Hol van ilyenkor az a gyermeki öntudatlanság, amikor kiáltványozni akartak? Asszem a tény, hogy önjelölt menedzseként bohóckodott ez a gyermek 2 hetet, asztán a rojosok, és a történelem elsöpörte, mint ócskás Kolompár a csikket, megviselte. Mit megviselte? Összetörte. Most kéne az a nagy bajtársiasság, amiről a kádéesz papppolt! Most kéne a segíccség, mert így lassan nem több ő, mint a természet fura fintora!

De, hogy visszatérjek lényegibb dolgokhoz, megvolt aztán a kettedik félidő is. Gogser 2 centis cigiket kínált, Truttyer ellopta a sörömet, 10sör írigy volt – és féltékeny mindenkire, aki G@bechez szólott - Vár magot szentelt, a Saxok megnémultak, Kisszatke megmászta öccör a kerítést, meg volt 4 gól, aszt kész.

A meccs után kialakult egy kisebbfajta tanácstalanság. Mert a G@bec-féle egyletnek mennie kellett. Velük távozott a két Sax is. Asztán 10sör is sietett. Már nem emléxem, hogy a másnapi tanításra, vagy arra hivatkozott-e, hogy indul a vonata, de mindegy. Lényegileg az lett megbeszélve, hogy a Losztekilász előtt tanálkozzunk, hogy a visszafelé velünk tartó Vár cuccát ki lehessen menteni a KDSZ karmaiból. Mi be is ültünk mind a 6-an a Szeátba, mert jött velünk Kisszatke is azzal, hogy a Bridzsbe azért csak lépjünk má be! No, 10sör kóválygott kettőt, asztán csak odatanált , ahova kellett, le lett bonyolítva ez a zügylet is.

És akkor M.J., Bölcs, Kisszatke, Truttyer, Vár és jómagam betámattuk a Bridzset. Na, nem volt ez egy nagy betámadás, dejazér elég jó volt ahhoz, hogy megigyunk eszt aszt. Na de előtte volt egy kis attak. Kisszatke vezényelte a közlekedést, és jóval a főiskola előtt aszonta M.J.-nek, hogy: “Tedd be magad ide jobbra!” és eszt M.J. meg is fogadta. Ekkor viszont ugye egy kellemes séta még hátra volt, mert a dzsandzsás másik oldalán van a zegység. No, azér ez jól is jött, mert szívtunk végre egy kis frissssss levegőt. Na, a nagy túrázásba pedig ugye szólott a Hajrá Diósgyőr! + volt eksztázis is persze. Na, eccercsak én arra lettem figyelmes, hogy Kisszatke + Vár állnak egymás mellett terpeszben, aszt a kezük valahol előttük, és közbe nótáznak vmit, mígnem egy ipse beszól. Nade azé még aszt elmondom, hogy miközben folyt ez a tevékenység, én magam is beálltam melléjük, követendő az egésséges példát. (Truttyerék má eddigre beszalattak a Bridzsbe szinte.) Naszal odafelé jön a csákó – ijen strandpapucsos alkat, akit lezavart az asszony a szeméttel, aszt úgy gondolta, most ő rendez itt egy nagybazmeget, de én ekkor még Várral takarásba vótam – szal mongya nagy hangerővel: Nem kell itt ordítozni bazmeg! Fejezzétek be, bazmeg! Mondom magamban, ezt egy ilyen bazmegelős helyi figura lehet, de hát hagymongya. Monta is, mint a süket Tót. Erre a Kisszatke nem nagyon bírta, aszt válaszolt neki valami olyasmit, hogy: mié? Jött is a válasz nagy hirtelen: Azé bazmeg! Azé! Kisszatke: Demié? Csávó: Azé bazmeg! Hát esküszöm annyira jól elbeszélgettek, nem könnyű szívvel szántam rá magam, hogy megszakíccsam épületes dialógusukat, de lassan ideje vót, mer a csóka aszt hihette – látván, hogy Truttyerék már elmentek – hogy Kisszatke egyedül van, aszt közeledett is, meg egyre hangosabban is bazmegelt. Szal mondom: és miért nem lehet énekelni?

Meglepődés.

Előlépve Várral a bokorból Kisszatke mellé: Namongyuk eszt a mai napig nem értem, de nekem ott csütörtök hajnalban télleg meggyőződésem volt, hogy a megtörténtet mondom. Na mindegy, a csákó e pillanattól má qssba vette hirtelen sietősre a lépést. Kisszatke hihetetlen dramaturgiai érzékkel ekkor (kiegészítve az erősítéssel) rövid fejtegetésbe kezdett a “Mijér nem lehet ordítozni a magyar embernek?” címmel, amihez Vár nagy egyetértőleg csatlakozott is. Momentán aszt sem értem, hogy a szirmai bealázás után miért forgatták még a tőrt az addigra több sebből vérző ipsébe, aki olyan hirtelen eltűnt, mint Klúni a filmben, de azér bisztosan jól esett nekik. Nekem mindenképpen, és ezzel tényleg így lehettek ők is, mert rendkívüli jó nyugalmi állapotban érkeztünk a Bridzsbe, ahol addigra volt már zene, tánc, jócsajok + minden. Itten valóban el lett fogyasztva ez + az, de leginkább már csak Kisszatke, meg én ittunk, mer Vár 1 sört vállalt megsponzorálni, Bölcs játékvezetősportember, M.J. vezetett, Truttyert meg haggyuk, lényegileg kijött rajta a fáraccság.

No, eredetileg úgy könyörögtük ki M.J.-től a Bridzset, hogy negyedóra. persze eszt nem gondoltuk komolyan, de monta, jóvan. Elég az hozzá, hogy mijután a Kisszatke&Zelnök Önkéntes Mérvadó Színtársulat előadott egy rövidebb – ám színháztörténetileg annál jelentősebb – darabot, felkerekedtünk, hogy akkor mennyünk. Na, mentünk is. Vagyis, hogy mégsem, mert M.J. meg időközben elveszett. Mondom, mennyünk má, keressük meg, mer ha rajta is a fáraccság jelei mutatkoznak, akkor innen nem megyünk el délig se. (Ennek én mongyuk kifejezetten bírtam volna örülni, akárcsak Kisszatke, és Várnak se lett volna ellenére, Truttyer meg szerintem azért idővel magára talált volna, de Bölcs játékvezetősporttárs nem egy olyan alkat…) Nem volt hát mit tenni, visszamentünk. Nem találtuk azonban, ezért asztán nehogy még a végén mi vesszünk el, hát inkább kimetünk. Várunk, várunk, eccercsak megjelenik M.J., arcán széles mosollyal, hogy jó, felőle indulhatunk. Namondom, ájjunkmámeg, valami magyarázatot ha kaphatnánk, mert ha eszt előre tuggyuk, azért egy söröt csak meg lehetett volna inni. Aszonygya erre: - Jó a zene, ott voltam. Hát öcsém! Mi kötelességtudat + ijenek, ez meg denszel bent a csajokkal! Eszem megáll!

No, de azért csak visszabóklásztunk a zótóhoz. (Ja, ami állítólag valami ügyvédcsajé vót. Szegény.) Itt érzékeny búcsút vettünk Kisszatkétól, aszt elindultunk. Namostan ez az M.J. nem egy kifejezetten jártas Győrben, mert én hamarabb kivezettem onnan – erős fáraccság, sok munka, idegkimerülcség ellenére – mint Bölcs, ha meg a sofőrre van bízva, még most is ott keringünk. Na, ahogy elhagytuk Győrt, mondom végre, mostan viszont akkor alszom egyet. Trutyi persze ekkor már horkolt, és Vár se mutatott igazán életjeleket. Hát asztán ebből meg nem lett semmi! Mert amint kiértünk a régi 1esre, Vár rákezdte, hogy aszt ismerem-e… És akkortól egész úton csak a Dallaszt mesélte. Hát öcsém, én Tébányánál már inkább a mozgó járműből is kiszálltam volna, mert a képem már annyira fájt. De az a szerencsétlen sem úszta meg, mert a végén már ő is csak röhögött… ;-DD

Azért asztán lassan meg is étrkeztünk. Bölcs, Vár meg én mentünk az É42-eshez, aszt eltéptünk Óbudának. Truttyer meg M.J. nemtom hova mentek, de biztos jó lehetett még. Tán girosz is volt.